Vajon miért hagy alább a kezdeti nagy lendület, miért lassulunk le a megvalósítás útján? Sokszor feltettem én magamnak is ezt a kérdést.

Felmérések szerint az embereknek még tíz százaléka sem tartja be az újévi fogadalmait! És a célok megvalósítási aránya sem sokkal jobb. 

Tényleg ennyire kényelmesek, lusták, a megszokások rabjai vagyunk?

Nagy átlagban képtelenek vagyunk a változtatásra?  Vagy valami egészen másról lehet szó?

Jómagamat figyelvén egyfajta ívet, (szakszóval életciklus görbét) figyeltem meg az "én és a változásom, csináljam másként" kapcsolatában. Nálam ez majdhogynem független a nagy sátoros ünnepektől. Inkább jellemző - ha már valami kronológiához köthetném - a szabadságok utáni felfrissülés, megújulás igénye és vágya állapothoz.

Még az úgynevezett rendes, alkalmazotti munkarendben dolgoztam, amikor ezt úgy demonstráltam magamnak, hogy például a nyári szabi után visszatérve tiszta lappal indítottam az első munkanapot, vagyis új füzetben kezdtem a napi teendők felsorolását. Ez  egyfajta hajrá, gyerünk, klassz, és eredményes leszek jókedvet is jelentett. 

Ezt a szokásomat áthoztam a mostani, úgymond vállalkozói szabadságom -  pontosabban saját magam osztom be a napjaimat, heteimet - munkarendjébe is. Annyiban változtattam, hogy nem csak a hosszabb, több napos szabadság után nyitok úgymond tiszta lapot, hanem hetente és havonta is! Ez nekem bevált, sőt, nagyon jó érzés számomra hetente előre tekinteni, milyen programjaim, találkozásaim várhatóak, mikor, hol leszek. Ez a mikor hol vagyok - Budapest és Gödöllő közötti kétlaki életem okán -  egyébként is kardinális kérdés számomra. Na, de erről majd máskor, most az álmok, vágyak, célok, tervek és a megvalósítás témakörénél maradok. A tiszta lapot nyitok, start állapotot követően azzal folytatom a csináljam kicsit másként, mint eddig lendületet, hogy valóban csak egy kicsit változtatok a megszokott munkarenden, telefonálási szövegemen, az e-mail aláírásomban felcserélem a a telefonszámom és a honlapom címének sorrendjét, más betűtípussal írok. Én azt tapasztalom magamon, hogy ezek apróságok ugyan, mégis jó érzés, hogy picit más, újabb, nekem ez egyfajta megújulás. Aztán persze figyelek, hogy mindebből mi megy át, észreveszi e valaki bármelyik változtatást. Az sem keserít el, ha nem, az is visszajelzés számomra.

Számomra az apró lépésekkel változtatás - ami azért haladást is eredményez  - folyamat vált be.

Nagyobb horderejű, deklaráltan (persze szigorúan csak magamban) megfogalmazott újévre szóló elhatározást, vágyat, szeretném megoldani feladatot, mondhatjuk újévi fogadalmat -  eddig egyetlenegyszer tettem: nyolc évvel ezelőtti szilveszter éjszakán, talán éppen éjfélkor mondtam magamnak: Na, Zsóka gyerünk rendezzed már a magánéletedet! Rendeztem.  (Spiri tanok szerint ez a gondolat úgy is felfogható, hogy kiküldtem az univerzumba a "mit szeretnék"-et, aztán a "hogyan" -nal ne is foglalkozzak állapot következett.)