Állj! Kezeket fel - aki ilyenkor nem elmélkedik a mögöttünk álló esztendőről! Ugye, ugye?
Ha csak pár gondolatra is - a konyhában, a töltött káposzta főzése közben, vagy a beigli sütés műveletei kiváló alkalom erre - bizony nekem is megfordult a fejemben néhány összegző mondat. Leginkább egyfajta tényszerű emlékképek felidézése arról, mi minden történt velem, a tapasztalásaim, mit hogyan éltem meg, mik színesítették nekem ezt a hamarosan mögöttem tudható 2017-es esztendőt.
Időrendi sorrend helyett inkább sajátos számmisztikai összefoglalóm következik.
2 0 1 7
Kezdjük csak mindjárt a kettes számmal!
Két - hatalmas nagy, óriási, frenetikus...stb., sorolhatnám még a nagy szavakat - jelentős történés jutott elsőként eszembe, ami az úgynevezett komfortzónám határának feszegetésén túl az átlépést is jelentette! Az egyik kétségtelenül az a tény, hogy csatlakoztam az általam csak "futóbolondoknak" minősített - ezúton is elnézést kérek a minősítésért!!! - amatőr kocogók, futók népes táborához! Nagyszerű érzés, elmondhatom, így ötvenhat évesen elkezdeni futni! Olvastam valahol, hogy három dolog kell a futáshoz: motiváció, vagyis legyen miért futni, a másik egy jó cipő, a harmadik, nélkülözhetetlenség pedig az "akaróka"! Megjegyeztem, és jelenthetem, hogy az akaróka megtalálása volt számomra a legnehezebb. Nos, ez egy szuperjó önismereti túra, mármint a futi! A másik, szintén komfortzóna határátlépés - mertem, és tudtam magamat jól érezni a végeláthatatlan szerpentineken autózás közben: le, és fel, aztán megint le, és újból fel! Korábban ez hiszti, hányinger, és "azonnal állj meg, kiszállok, gyalog megyek tovább" jelenetekben manifesztálódott! Szuper érzés volt élvezni a tájat, csodálni a mélységet és magasságot! Valami furi nosztalgia érzés most a a nyári olaszországi emlékek felidézése: jó volt ott lenni!
Következzék a 0, vagy O, a kör, az bizony jelképesen akár én is lehetnék! Önmagamba való visszatérés, kerekítése, simítása önmagamnak, a sarkosságok, érdességek, kinyilatkoztatások, ítélkezések, címkézések, határozottság, akaratosság, sértődöttség, megbántottság, a nem adom ki magamat, inkább figyelek, kifelé, és befelé raktározok hozzáállásom - a folyamatos önmonitorozásom, jelképesen! Legnagyobb tanulságom magamról az ítélkezés, címkézés - lásd fentebb például a futóbolond kifejezés!!! Jelentem nagyon dolgozom magamon azóta is, lesz dolgom jövőre is!!!
Egy óriási csalódásom is volt ebben az évben! Be kell valljam, nagyon megérintett, sőt annyira a lelkemre vettem, hogy bizony még meg is betegítettem magamat! Tényleg örökre megtanultam, - miután egy jó barátomnak hitt valaki nyomatékosan felhívta rá a figyelmemet: üzletben nincs barátság! Valóban: barátommal még gondolkodni sem kezdek közös üzletről, nehogy a kezdeti lépésekig is eljussak! Ennek kapcsán jut eszembe: a bizalom kényes jószág, meg kell dolgozni érte, és képes egyetlen pillanat alatt huss, elillanni, volt, nincs! Szóval, nagy lecke volt ez nekem erre az évre! Hálásan köszönöm!
A hetes szám bűvöletében folytatva kicsit a coachságomról, a szakmai életemről néhány mondatban:
Találkoztam hét nagyszerű emberrel, vállalkozókkal, akik be merték vallani maguknak, hogy bizony eljutottak egy olyan ponthoz a vállalkozásukban, amikor már egyedül nem megy tovább - és, mertek segítséget kérni! Megtiszteltetés volt számomra, hogy alkotótársatok lehettem!
Az év egyik legszebb hónapjában coach szakmai közösségben is bemutatkoztam. Izgatottan vártam a májust, mert számomra különleges esemény részese voltam: life coach tevékenységemről számolhattam be egy szakmai könyvben. Nagy büszkeség, és jó érzés volt ez nekem!
És még egy nagy örömömet osztom meg: amikor azt éreztem, ma sem éltem hiába! Felhívott a minap egyik ügyfelem, (akivel a coaching folyamat elején vagyunk még) és utólagos engedelmet kért, amiért a kollegáinak rendezett karácsonyi vacsorán bemutatta azt a gyakorlatot, amit a legutóbbi coachingon tőlem kapott feladatként, nagyon tetszett a többieknek is!
Szép Karácsonyt Mindenkinek!
