Megállt, megbénult, átrendeződött, felkavarodott, zavarodott, kapkodó, megtorpant, feszült, remegő, harsogó, elcsendesülő, kétségbeesett, ideges. Kívül és belül. A környezetem és én magam is. 

Fázisok: áh, Kína nagyon messze van, lokalizálják, ide nem ér el, minket itt tuti nem érint, egyébként is, mással, máshol történhetnek dolgok, velünk nem, én, mi védve vagyunk! 

Bakker, Olaszország már nagyon közel van, autóval pár óra csupán! Ja, hát az olasz mentalitás, mi majd megfigyelőként levonjuk a tanulságokat, és okulunk, és nálunk minden rendben van, és lesz! 

A közeli szupermarketben az üres pultok látványa viszont már testközeli, itt van, nem ott! Az én életteremben! Majd leugrok, veszek ezt azt a főzéshez, hiszen itt mindig van. Aztán a mindig minden "van"- ból egyszer csak hoppá: nincs, üres a pult!

Csillagszóró mintára szikráztak a kérdések a fejemben!

És akkor most anyunak mennyi időre elegendő gyógyszere van itthon? Kell nekem lisztet, cukrot betáraznom? És mit szerezzek még be? Mi várható? Mire készüljek? Lakótelepi spájzom kapacitása véges, mi az, ami feltétlenül legyen készleten? Mi az, amire szükségem van most, és lehet a közel/távoli jövőben? Hallgassak híreket? (hamar rájöttem, hogy nem, és a nyolcvannyolc éves anyukámat is "letiltottam" a krónika és egyéb hírforrásokról). Megtartsuk a hónapokkal ezelőtt betervezett családi összejövetelt? És akkor most hogyan tanulok meg bőrkeményedést, tyúkszemet kivágni? (Pedikűrös nem jön anyuhoz, érthető, sőt!)

Mi lesz az ügyfeleimmel? Hogyan, miben tudok ebben a szituban hasznukra lenni, mire van a legégetőbb szükségük éppen?

Kétlaki életemből kifolyólag hova, melyik otthonomba rakom le magam önkéntes karanténba átmenetileg/véglegesen?

És akkor egyszer csak leesett a koronám! (Micsoda áthallás!) A bal felső fogamról!  Minden előjel nélkül! Vagy talán mégis voltak aprócska figyelmeztetők, csak én nem tulajdonítottam neki jelentőséget? És amikor elfáradt, nem bírta tovább tartani a fog, elfogyott, elkopott a ragasztó, elengedte, és a korona leesett!  És máris akut helyzet van, amit meg kell oldani! Most! Nem holnap, ma!

Mint ahogyan második hete a mindennapokat: családban, munkában, segítőként. Csak MA!