Kibotorkál, vizet iszik, kávéért (halkan) kiált. A rendszerem követeli, hang nélkül az üzemi hőmérséklet eléréséhez - értsd, a működés megkezdéséhez - a fűtőanyagot. Reggeli kómás rutin.
Megszokott, ezerszer ismételt mozdulatok. Átlagos karanténos reggel, a szokásosnál is elmélkedőbb, mondhatnám filozofikusabb pillanatomban elmerengtem: hogyan lesz az a bögre kávé a valóságom, itt és most? Mi minden, kell ahhoz, hogy a reggeli rutinom nélkülözhetetlen kelléke legyen?
Jó, persze tudom, kávé, cukor/édesítő - nálam szigorúan méz, és sok tej. Na, de ennél azért jóval több minden van egy bögre kávéban!
A mindenségit, bambulok tovább! Hiszen a kávémban itt az egész univerzum! Elemek sokasága, körforgásuk következménye: föld, víz, levegő, nap, szél, meleg, hideg, lágyság, keménység. Mennyi ember áldozatos, kétkezi munkájának gyümölcse!
Kávé: messzi földeken terem, szorgos kezek szedik, válogatják, pörkölik, csomagolják, sok ezer kilométert utazik mire a kedvenc kávés dobozomba kerül.
Van hozzá víz, van elektromos áram, ami melegít, van gépezet, ami megfőzi nekem az ébresztő nedűt. Van, mindezek vannak! És természetes, és milyen jó, hogy VAN!
Mézet kanalazok a bögrébe. Merengésem újabb állomása: honnan, mennyi munka árán telt meg a mézesüvegem! ("egy átlagos méh családban 15 000 gyűjtő méh van, azok 225.000-szer röpülhetnek ki: 45 millió virágot látogatnak meg, melynek napi eredménye 9 kg nektár, vagyis 3 kg méz" - olvasom a Méhészeti Közlöny 1936. évi decemberi számában itt.Az alapanyag a kaptárból a mézüzembe kerül az overallos, védő maszkos emberek jóvoltából. Gépsorok, szűrők, üvegekbe töltés, szállítás gondolatmenet után tekintetem visszatér az arany színű folyós édességre.
És akkor már csak a tejjel hígítom művelet van hátra. Tej: boci legel a mezőn, kérődzik, fejőgépen békésen tűri a (gondolom én, cseppet sem kellemes) műveletet, tartályos kocsi robog az országúton, palackozó, dobozoló gyártósor képe után a bevásárló kosaramból a hűtőszekrényben látom, töltöm és a sűrű fekete lé tejeskávé színűvé lesz!
Már indulok is, kedvenc kanapémra kuporodok, szürcsölgetem, kortyonként ízlelgetem a teljességet, és köszönetet mondok a mindenség teremtette finomságért!
Apropó! Az általam nagyra értékelt ébresztő ital, a "fekete-leves" vagyis a kávé fogyasztása a török étkezés részeként vált ismertté anno kis hazánkban!
