Végre! Szabad vagyok! Én osztom be az időmet! A magam főnöke lettem! Hurrá! Teljes erőbedobással indultam el új hivatásom a "coachság" útján anno, éppen tíz éve ennek.

Hatalmas lelkesedéssel, óriási elképzelésekkel, szerveztem a napjaimat! Nem volt lazsálás, reggelente ugyanúgy keltettem magamat, mint amikor dolgozni kellett menni! Beosztottam a napomat, volt munkaidőm, megterveztem mit fogok csinálni, mikor kit hívok fel – de miért is? Persze azért, hogy bemutassam magamat, az új énemet!

Média  salesesből coach – értékesítőből segítő - lettem, mondtam nagy büszkeséggel, örömmel!

Gyertek, én majd segítek! Hiszen eddig is oly sokan megosztottátok velem a céges nehézségeiteket, dilemmáitokat! Tudjatok rólam, én most már hivatalosan is  kiképzett meghallgató vagyok!

És vártam, és reméltem, hogy dőlnek a megkeresések, csörög a telefonom, és telik a naptáram, és sorra készíthetem a megbízásokat.

Hát – (tudom háttal nem kezdünk mondatot:) - mégis! Nem így volt, nagyon nem!

És persze nem értettem, hogy miért.

El kellett telni több mint félévnek (!) amikor egy telefonbeszélgetés során megvilágosodtam: én még mindig média felületeket értékesítőként vagyok a partnereim fejében!

Hoppá! Hiába mondtam, hogy átnyergeltem, én már bizony coach vagyok, a fejekben bekerültem ebbe a saleses dobozba, ahonnan nem „tettek át” engem az új, a segítőibe. 

Felismerés: Tanulság: karrierváltás, szakmaváltás esetén teljen el minimum félév, még jobb, hogyha hosszabb idő, akár kilenc hónap, egy év - és csak akkor mutatkozz be az új mivoltodban!

Döntés: új kapcsolatrendszert kell építeni!

Cselekvés: üzleti közösséghez csatlakoztam.

Folytatás következik!