Az előző cikkben a coaching hivatásom indításáról, a lelkesedés időszakáról írtam.

A következő két-három évet leginkább az elkényelmesedés, a jól elvagyok állapottal tudom jellemezni. Családi cégben alkalmazotti státuszom kényelmes, amolyan langyos víz volt!  Csak ne mozogj, mert hullámzik!

Visszatekintve erre az időszakra, mai szemüvegen keresztül látván magamat - nos, igencsak megélhetési coachként titulálom akkori énemet. Üzleti szempontból mindenképpen.

Gyakorlatilag egy fix ügyfelem volt, a többi kliens pedig hol volt - leginkább - hol nem.

A biztos pont: egy multinacionális vállalatnál éves keretszerződéssel biztonságban érezhettem magamat. Ma is nagyon hálás vagyok a cég akkori food igazgatójának, hogy bízott bennem, és lehetővé tette számomra a békés szakmai fejlődés időszakát. Szép, testhezálló feladatokat  kaptam, vezettem hosszabb-rövidebb folyamatokat. Csoportos coachingban is kipróbálhattam magam. Témákban is változatosság volt a jellemző, sőt még az értékesítői gyakorlati tudásomat is megvillogtathattam. 

Nyilván úgy tekintettem magamra, mint a cég belső coacha, és abban a hitben ringatóztam, hogy ez stabil, évről évre szinte automatikusan megújításra kerülő szerződés lesz. Naná, hogy nem így lett!  (Arról, hogy ez a pofára esés mit okozott nekem, a későbbiekben részletesen írok.) 

Ekkor még a kényelmes, langyos vízben való dagonyázás időszakát éltem. 

Vállalkozói gondolkodásmód? Az meg mi fán terem? Ugyan már! Én csak coacholni szeretek, de azt nagyon!

Folyamatosan szakmai cikkeket olvastam, képeztem magamat, bővítettem az eszköztáramat. Azzal áltattam magam, így leszek egyre jobb, elismert szakember és ezáltal keresett coach is!

Aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy a nagy szakmai kiképződés során, amikor a szuperebbnél szuperebb módszertan kipróbálására került a sor...hoppá! Nem volt kin gyakoroljak! Hol vannak az ügyfelek? Miért nem találnak rám? Miért nem keresnek? 

Akkoriban már pedzegettem magamban, hogy lehet, hogy a coaching tevékenységem is biznisz?! Üzletként kell, kellett volna gondolkodni róla! Persze, így visszatekintve annyira evidensnek tűnik, akkor ez nem nagyon akart nekem leesni! 

Ezen a fejlődési szinten én akkor még „csak” segítői attitűddel éltem! 

Változatlanul imádtam coach lenni, büszkén vállaltam a coachságomat azzal együtt, hogy abban az időben bizony ez a kifejezés már kezdett negatív felhangot kapni. Nem találsz új állást? Menj el coachnak! – lehetett akkoriban hallani. Vagy: eldobsz egy követ, három coachot biztos eltalálsz – szoktam volt mondani.

Keresgettem, volt is néhány egyéni ügyfelem, kevéske bevételem, de valahogy az egész üzletileg döcögött. Profit termelés? Jó nagy kérdőjellel - hogyan? Bevételem épphogy csak a saját magam fenntartását fedezte, a nullás pontnál topogtam, az igazi áttörés még váratott magára.

Felismerés: a coaching tevékenység is biznisz! Ha új egzisztenciát akarok építeni, vállalkozóként kell tekintsek magamra, vállalkozásként a coachingra!

Döntés: képeznem kell magamat vállalkozási ismeretekből!

Cselekvés: vállalkozói témájú tanfolyamokra beiratkozni, online kurzusokat elvégezni.

Folytatás következik!