Hihetetlen, de éppen két évvel ezelőtt voltam covidos. Betegségem két hete alatt bőven volt időm és alkalmam gondolkodni. Ágyban fekve kényszer lelassulás, elmélkedés. A családtól való elkülönítést, a karantén szobát nagyon nehezen viseltem, a lelkemnek fájt az egyedüllét. Erről korábban írt cikkeimben itt és itt olvashatsz.

Fizikailag elég rottyon voltam, önmagamhoz képest mindenképpen, mégis nagyon hálás voltam és vagyok ma is, hogy „csak” annyira purcantam ki. Ismerőseim betegségből való felépülésének rémtörténeteit hallva, olvasva mindenképpen szerencsés voltam.

Mentálisan azonban valami nagyon megváltozott ott akkor bennem. Egyfolytában az foglalkoztatott, hogy valahogy másként akarok ezután dolgozni, nem tudtam megfogalmazni pontosan hogyan,  érzésből máshogyan.

Egy dologban ezer százalékosan biztos voltam: coach voltam és vagyok, a másoknak való segítés módszertana, a strukturált kérdezéstechnika nekem testhezálló, ez az én terepem.

A tevékenységem az enyém ez vagyok én, ez az én hivatásom. Mégis volt valami, nehezen megfogalmazható hiányérzetem, egy apró puzzle darab hiányzott a képből. 

A segítői attitűdöm hibátlan volt már akkoriban is, a tevékenységemet, mint vállalkozást azonban még mindig nem éreztem. Emlékeztetőként: akkoriban egyértelmű volt, hogy a családi cég égisze alatt  dolgoztam. Bátortalan próbálkozásom volt már korábban is, hogy jó lenne önállósodni, a kósza gondolatot azonban tett nem követte. Kényelmes,  langyos víz - csak ne mozogj, mert hullámzik, ugyebár!

A covid alatt a sok elmélkedés eredményeképpen eljutottam a határozott felismerésig: a coaching tevékenységem az bizony biznisz, és kéretik üzletként kezelni.

Végre a döntés is megszületett bennem: sajátomként akarom építeni, önállóan,  egyéni vállalkozó leszek! Már ez a határozottság is jó érzéssel töltött el. 

És láss csodát, a cselekvésig is eljutottam! Minden bátorságomat összeszedve megköszöntem a családi cég egzisztenciális biztonságot adó hátterét, kimondtam, hogy létrehozom az én saját egyéni vállalkozásomat! 

Formaság? Igen! Nekem azonban egy új fejezet kezdete, valóban mérföldkő volt. Bennem, tudatilag mindenképpen. Segítő vállalkozásom van! Micsoda klassz érzés volt kijelenteni.

És akkor innentől kezdve vállalkozóként, hivatalosan is én vagyok felelős a coaching bizniszemért! Elköteleződtem a tevékenységem vállalkozáskénti működtetése mellett.

Újabb formalitás: az irodámban az első dosszié neve: BZs – emberépítő vállalkozás.

Ez az első! A vállalkozásom, a bizniszem bemutatása, fejlesztése – mindenkor és minden fórumon.