Megleptem magamat. Az idén ismét. Na nem ajándékkal, hanem saját magammal, a változásommal, a hozzáállásommal!
Így télvíz idején, december első napjaiban, a karácsonyi készülődés időszakában pihentettem szememet egy (FB) ismerősöm Portugáliában készített képén. A nyári élmények idéződtek fel: napsütés, meleg, hol kellemesen lágy, hol erőteljesen tomboló szél borzolta hajam képe villant fel emlékeimben elsőként. Majd a próbatétel kifejezés jutott eszembe. Erőmet, habitusomat, önmagamat próbára tevő, szinte folyamatosan a komfortzónám határait feszegető helyzetek jutottak eszembe.
Amióta ezt hallottam, azóta figyelem a kezeket és a telefonon matató ujjakat!
Több száz fős, értékesítői szakmai rendezvényen az egyik előadótól kaptuk feladatként ezt a felszólítást! Vagyis: a kávészünetben keressünk magunknak coachot!
Na, ettől kicsit nyűgös lettem! Hogy miért? Mi az, ami úgymond kiütötte a biztosítékot nálam?
Pontosan 4 éve. 2012 novemberében lökődtem ki. Mármint a komfortzónámból. Persze, hogy kilökődtem, mert nem volt bátorságom kilépni. Pedig akkor már jóideje úgynevezett belső felmondásban voltam a munkahelyemen. Kínlódtam, vasárnap esti frász gyötört, hogy jaj, holnap már megint hétfő, és újabb nem szeretem helyzetekben leszek.
